1. Az ùr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az ùr Sárával, a miképen szólott vala.
2. Mert fogada Sára az ô méhében, és szûle fiat Åbrahámnak az ô vénségében, abban az idôben, melyet mondott vala néki az Isten.
3. És nevezé Åbrahám az ô fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:
4. És körûlmetélé Åbrahám az ô fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5. Åbrahám pedig száz esztendôs vala, mikor születék néki az ô fia Izsák.
6. És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7. Ismét monda: Ki mondotta volna Åbrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.
8. És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Åbrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9. Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Åbrahámnak szûlt vala,
10. Monda Åbrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ô fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11. Åbrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ô fiáért.
12. De monda az Isten Åbrahámnak: Ne lássék elôtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ô szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13. Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ô.
14. Felkele azért Åbrahám jó reggel, és vôn kenyeret és egy tömlô vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
15. Hogy elfogyott a víz a tömlôbôl, letevé a gyermeket egy bokor alá.
16. És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
17. Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égbôl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
18. Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem ôt.
19. És megnyitá Isten az ô szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlôt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
20. És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lôn íjászszá.
21. Lakozék pedig Párán pusztájában, és vôn néki anyja feleséget Égyiptom földérôl.
22. És lôn abban az idôben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Åbrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
23. Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
24. És monda Åbrahám: Én megesküszöm.
25. Megdorgálá pedig Åbrahám Abiméleket a kútért, melyet erôvel elvettek vala az Abimélek szolgái.
26. És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
27. Vett azért Åbrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
28. És külön állíta Åbrahám a nyájból hét juhot.
29. És monda Abimélek Åbrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
30. És felele Åbrahám: Ezt a hét juhot vedd tôlem, hogy bizonyságúl legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
31. Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
32. Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
33. Åbrahám pedig tamariskus-fákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló ùr Istennek nevét.
34. És sok ideig tartózkodék Åbrahám a Filiszteusok földén. hite, engedelmessége. ùj igéretek. Nákhor nemzetsége.
| 
