1 Mózes, Chapter 22

1. És lôn ezeknek utána, az Isten megkisérté Åbrahámot, és monda néki: Åbrahám! S az felele: ìmhol vagyok.    2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égô áldozatúl a hegyek közûl egyen, a melyet mondándok néked.    3. Felkele azért Åbrahám jó reggel, és megnyergelé az ô szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ô fiát Izsákot, és fát hasogatott az égô áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.    4. Harmadnapon felemelé az ô szemeit Åbrahám, és látá a helyet messzirôl.    5. És monda Åbrahám az ô szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.    6. Vevé azért Åbrahám az égôáldozathoz való fákat, és feltevé az ô fiára Izsákra, ô maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.    7. És szóla Izsák Åbrahámhoz az ô atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: ìmhol vagyok, fiam. És monda Izsák: ìmhol van a tûz és a fa; de hol van az égô áldozatra való bárány?    8. És monda Åbrahám: Az Isten majd gondoskodik az égôáldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.    9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Åbrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ô fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.    10. És kinyújtá Åbrahám az ô kezét és vevé a kést, hogy levágja az ô fiát.    11. Akkor kiálta néki az ùrnak Angyala az égbôl, és monda: Åbrahám! Åbrahám! º pedig felele: ìmhol vagyok.    12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd ôt: mert most már tudom, hogy istenfélô vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.    13. És felemelé Åbrahám az ô szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Åbrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égôáldozatúl az ô fia helyett.    14. És nevezé Åbrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az ùr hegyén a gondviselés.    15. És kiálta az ùrnak Angyala Åbrahámnak másodszor is az égbôl.    16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az ùr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:    17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bôségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ô ellenségeinek kapuját.    18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.    19. Megtére azért Åbrahám az ô szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Åbrahám Beérsebában.    20. És lôn ezeknek utána, hírt hozának Åbrahámnak mondván: ìmé Milkha is szûlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:    21. ùzt az ô elsôszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.    22. És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.    23. Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szûlé Milkha Nákhornak az Åbrahám atyjafiának.    24. Az ô ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szûlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.