1. Jákób tovább méne az ô útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
2. És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
3. Azután külde Jákób követeket maga elôtt Ézsaúhoz az ô bátyjához, Széir földébe, Edóm mezôségébe,
4. És parancsola azoknak mondván: ìgy szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és idôztem mind ekkorig.
5. Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásúl követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid elôtt.
6. És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elôdbe, és négyszáz férfi van vele.
7. Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
8. És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadúl.
9. És monda Jákób: òh én atyámnak Åbrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél: mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébôl, Ézsaú kezébôl; mert félek ô tôle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
12. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
13. És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ô bátyjának:
14. Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
15. Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nôstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
16. És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ô szolgáinak: Menjetek el én elôttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.
17. És parancsola az elsônek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú elôtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek elôtted?
18. Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ô maga is jön utánunk.
19. Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.
20. Ezt is mondjátok: ìmé Jákób a te szolgád utánunk jô; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem ôt az ajándékkal, mely elôttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem elôtte.
21. Elôlméne tehát az ajándék; ô pedig azon éjjel a seregnél hála.
22. Felkele pedig ô azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját, és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
23. Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
24. Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala ô vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25. A ki mikor látá, hogy nem vehet rajta erôt, megilleté csípôjének forgócsontját, és kiméne helyébôl Jákób csípôjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27. És monda néki: Mi a te neved? És ô mondá: Jákób.
28. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyôztél.
29. És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá ôt ott.
30. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színrôl színre, és megszabadult az én lelkem.
31. És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ô pedig sántít vala csípôjére.
32. Azért nem eszik Izráel fiai a csípô forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípôje forgócsontjának inahúsa.
| 
