1. És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
2. És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ô hozzá mint annakelôtte.
3. Monda pedig az ùr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled leszek.
4. Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezôre az ô nyájához.
5. És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelôtte; de az én atyám Istene velem volt.
6. Ti pedig tudjátok, hogy teljes erôm szerint szolgáltam atyátokat.
7. De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
8. Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.
9. ìgy vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.
10. Mert lôn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.
11. Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: ìmhol vagyok.
12. És ô monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam a mit veled Lábán cselekeszik vala.
13. Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földrôl, és térj vissza szülôföldedre.
14. És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
15. Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midôn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
16. Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.
17. Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;
18. És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ô atyjához Izsákhoz Kanaán földére.
19. Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.
20. Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.
21. Megszökék tehát mindenestôl, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.
22. És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött,
23. Maga mellé vévén az ô rokonait, hét napi járó földig ûzé ôket; és eléré a Gileád hegyén.
24. Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
25. Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ô rokonaival egybe.
26. És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
27. Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedûszóval?
28. És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondúl cselekedtél.
29. Volna erôm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
30. Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?
31. Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tôlem erôvel.
32. A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai elôtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.
33. Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.
34. Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok ûle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat.
35. Akkor monda az ô atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek elôtted; mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.
36. Jákób pedig haragra gerjede s feddôdék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bûnöm, hogy üldözôbe vettél?
37. Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közûl valót? add elô itt az én rokonaim és a te rokonaid elôtt, hogy tegyenek ítéletet kettônk között.
38. Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
39. A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tôlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.
40. ùgy voltam hogy nappal a hôség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtôl.
41. Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.
42. Ha az én atyám Istene, Åbrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
43. Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ô magzatjaiknak, a kiket szûltek?
44. Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságúl közöttem és közötted.
45. És vôn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopúl.
46. És monda Jákób az ô atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyûjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.
47. És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.
48. És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.
49. És Miczpának, mivelhogy mondá: Az ùr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.
50. Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivûl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.
51. És monda Lábán Jákóbnak: ìmé e rakás kô és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,
52. Bizonyság legyen e rakás kô, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kô mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kô, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.
53. Az Åbrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ô atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ô atyjának Izsáknak félelmére.
54. Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ô rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.
55. Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá ôket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ô helyére. a ki végre megáldja.
| 
