1. Jákób pedig lakozék az ô atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
2. Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendôs korában az ô bátyjaival együtt juhokat ôriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ô atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felôlük az ô atyjuknak.
3. Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala ôt; és czifra ruhát csináltat vala néki.
4. Mikor pedig láták az ô bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt ôt szereti legjobban, meggyûlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
5. És álmot álmodék József és elbeszélé az ô bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik vala ôt.
6. Mert monda nékik. Hallgassátok meg kérlek ezt az álmot, melyet álmodtam.
7. ìmé kévéket kötünk vala a mezôben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körûlállanak, és az én kévém elôtt meghajolnak vala.
8. És mondának néki az ô bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik vala ôt álmáért és beszédéért.
9. Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ô bátyjainak, mondván: ìmé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én elôttem.
10. S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ô atyja megdorgálá ôt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elôtted a földig?
11. Irígykednek vala azért reá az ô bátyjai; az ô atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.
12. Mikor pedig az ô bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ô atyjok juhait ôrizzék;
13. Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. º pedig monda: ìmhol vagyok.
14. És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát ôt Hebron völgyébôl, és méne Sikhembe.
15. Elôtalálá pedig ôt egy ember, mikor a mezôben bolyong vala, és megkérdé ôt az az ember, mondván: Mit keressz?
16. És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
17. És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ô bátyjai után, és megtalálá ôket Dóthánban.
18. Mikor távolról megláták, minekelôtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
19. És szólának egymás között: ìmhol jô az álomlátó!
20. Most hát jertek öljük meg ôt, és vessük ôt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ô álmaiból.
21. Meghallá pedig Rúben és megmenté ôt kezökbôl, és mondá: Ne üssük ôt agyon.
22. És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek ôt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa ôt kezökbôl, hogy visszavigye atyjához.
23. És lôn, a mint oda ére József az ô bátyjaihoz, letépték Józsefrôl az ô felsô ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.
24. És megragadák ôt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.
25. Azután leûlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jô vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fûszerszámot, balzsamot, és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.
26. És monda Júda az ô atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ô vérét?
27. Jertek adjuk el ôt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkbôl való ô. És hallgatának rá az ô atyjafiai.
28. És menének arra Midiánita kereskedô férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.
29. És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit,
30. És megtére az ô atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
31. Akkor vevék József felsô ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsô ruhát a vérbe.
32. És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
33. És megismeré azt, és monda: Fiam felsô ruhája ez, fenevad ette meg ôt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
34. És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ô fiát sokáig.
35. Felkelének pedig minden ô fiai, és minden ô leányai, hogy vígasztalják ôt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá ôt az atyja.
36. A Midiániták pedig eladák ôt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fôemberének, a testôrök fôhadnagyának. az ô menyével.
| 
