1. És lôn abban az idôben, hogy Júda elméne az ô atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.
2. És meglátá ott Júda egy Súah nevû Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.
3. És az fogada méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Hérnek.
4. És ismét fogada méhében, s fiat szûle, és nevezé ònánnak.
5. Még egyszer szûle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szûlé, Khezibben vala.
6. És vôn Júda az ô elsôszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.
7. De Hér, Júdának elsôszülött fia gonosz vala az ùr szemei elôtt, és megölé ôt az ùr.
8. És monda Júda ònánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségûl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.
9. ònán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ô bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon.
10. És gonoszságnak tetszék az ùr szemei elôtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé ôt is.
11. És monda Júda Thámárnak, az ô menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ô bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ô atyja házában.
12. Sok idô múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az ô juhainak nyírôihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.
13. Hírûl adák pedig Thámárnak mondván: ìm a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.
14. Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leûle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezetô úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák ôt annak feleségûl.
15. Meglátá pedig ôt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.
16. És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala hogy az ô menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?
17. És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?
18. És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyûrûdet, gyûrûd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.
19. Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ô özvegyi ruháját.
20. És megküldé Júda a kecskefiat az ô Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.
21. És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a felavatott parázna nô, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre felavatott parázna nô.
22. Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre felavatott parázna nô.
23. És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg ôt.
24. És lôn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki ôt, és égettessék meg.
25. Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ô ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg kérlek, kié e gyûrû, e zsinór, és e pálcza.
26. És megisméré Júda és monda: Igazabb ô nálamnál, mert bizony nem adám ôt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré ôt Júda többé.
27. És lôn az ô szûlésének idején, ímé kettôsök valának az ô méhében.
28. És lôn, hogy szûlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki elôször.
29. De lôn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az ô testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek.
30. És utána kijöve az ô testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak. ki annak feleségétôl bûnre kényszeríttetvén nem enged; vádoltatik; tömlöczbe vettetik; de Isten ott is vele van.
| 
