1 Mózes, Chapter 39

1. József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé ôt az Ismáelitáktól, kik ôt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fôembere, a testôrök fôhadnagya.    2. És az ùr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ô égyiptomi urának házában vala.    3. Látá pedig az ô ura, hogy az ùr van ô vele, és hogy valamit cselekszik, az ùr mindent szerencséssé tesz az ô kezében:    4. Kedvessé lôn azért József az ô ura elôtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.    5. És lôn az idôtôl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselôjévé tevé, megáldá az ùr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az ùr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezôn.    6. Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetû és szép arczú vala.    7. És lôn ezek után, hogy az ô urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.    8. º azonban vonakodék s monda az ô ura feleségének: ìmé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ô háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá.    9. Senki sincs nálamnál nagyobb az ô házában; és tôlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?    10. És lôn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ô nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.    11. Lôn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban,    12. És megragadá ôt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. º pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.    13. És mikor látja vala az asszony, hogy az a maga ruháját az ô kezében hagyta, és kifutott:    14. Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.    15. És lôn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.    16. Megtartá azért az ô ruháját magánál, míg az ô ura haza jöve.    17. S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.    18. És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.    19. És lôn, a mint hallja az ô ura az ô feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.    20. Vevé azért Józsefet az ô ura és veté ôt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.    21. De az ùr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ô kegyelmességét és kedvessé tevé ôt a tömlöcztartó elôtt.    22. És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden ô általa történék.    23. És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az ùr vala Józseffel, és valamit cselekeszik vala, az ùr szerencséssé teszi vala.