1. Lôn pedig két esztendô múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.
2. És ímé a folyóvízbôl hét szép és kövér tehén jô vala ki, és legel vala a nádasban.
3. S ímé azok után más hét tehén jô vala ki a folyóvízbôl, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
4. És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.
5. És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
6. És ímé azok után hét vékony s keleti széltôl kiszáradt gabonafej nevekedik vala.
7. És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom vala.
8. Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendômondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ô álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.
9. Szóla azért a fôpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bûneimrôl emlékezem e napon.
10. A Faraó megharagudt vala az ô szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testôrök fôhadnagyának házába, engem és a fôsütômestert.
11. És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
12. És vala velünk ott egy héber ifjú, a testôrök fôhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ô megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ô álma szerint fejté meg.
13. És lôn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lôn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.
14. Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák ôt a tömlöczbôl, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.
15. És monda a Faraó Józsefnek: Ålmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
16. És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.
17. Monda azért a Faraó Józsefnek: Ålmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.
18. És ímé a folyóvízbôl hét kövér és szép tehén jô vala ki, és legel vala a nádasban.
19. S ímé azok után más hét tehén jô vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
20. És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.
21. És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az elôtt. És felserkenék.
22. És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
23. És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltôl kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,
24. És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.
25. És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.
26. A hét szép tehén, hét esztendô, a hét szép gabonafej az is hét esztendô: az álom egy és ugyanaz.
27. A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendô, és a hét vékony, keleti széltôl kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
28. Ez az a mit mondék a Faraónak, hogy a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.
29. ìmé hét esztendô jô, és nagy bôség lesz egész Égyiptomban.
30. Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bôséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
31. És nem ismerszik meg az elébbi bôség e földön az utána következô éhség miatt, mert igen nagy lesz.
32. Hogy pedig a Faraó álma kettôs, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
33. Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselôvé.
34. Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bô esztendôben.
35. És takarítsák be a következô jó esztendôk minden termését, és gyûjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmûl a városokban, és tartsák meg,
36. És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne veszszen e föld az éhség miatt.
37. És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ô szolgáinak.
38. Monda azért a Faraó az ô szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?
39. És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
40. Te légy az én házamon fôgondviselô, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
41. Monda továbbá a Faraó Józsefnek: ìmé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.
42. És levevé a Faraó a maga gyûrûjét kezérôl, és adá azt József kezére; és felöltözteté ôt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tôn az ô nyakába.
43. És meghordoztatá ôt az ô második szekerén, és kiáltják vala ô elôtte: Térdet hajtsatok! ìgy tevé ôt fejedelemmé az egész Égyiptom földén.
44. És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.
45. És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségûl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.
46. József pedig harmincz esztendôs vala, mikor a Faraó elôtt, az égyiptomi király elôtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elôl, és bejárá az egész Égyiptom földét.
47. És a föld a hét bô esztendô alatt tele marokkal ontá a termést.
48. És összegyûjté a hét esztendônek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levô határ élelmét takarítá be.
49. És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövenye, igen sokat, anynyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala.
50. Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte elôtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.
51. És nevezé József az elsôszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én veszôdségemet, és az én atyámnak egész házát.
52. A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
53. Eltele tehát a bôség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.
54. És elkezdôdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lôn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.
55. De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és a mit mond néktek, azt míveljétek.
56. És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.
57. És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.
| 
