1. És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ô fiainak: Mit néztek egymásra?
2. És monda: ìmé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
3. Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
4. De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ô bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5. Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menôkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
6. József pedig az ország kormányzója vala, és ô árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ô elôtte.
7. Amint meglátá József az ô bátyjait, megismeré ôket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérôl jöttünk eleséget venni.
8. Megismeré pedig József az ô bátyjait, de azok nem ismerék meg ôt.
9. És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felôl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
10. És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11. Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.
12. Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
13. Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkissebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
14. József pedig monda nékik: ùgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
15. Ezzel lesztek próbára téve: ùgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jô a ti legkissebbik atyátokfia.
16. Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. ìgy lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? ùgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
17. Annakokáért fogságban tartá ôket harmadnapig.
18. Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
19. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
20. Legkissebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.
21. És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
22. Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!
23. És nem tudják vala ôk, hogy József érti ôket, mert tolmács vala közöttük.
24. És elfordula tôlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és viszszatartá közûlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté ôt.
25. És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ô zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.
26. És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.
27. És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ô pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.
28. És monda az ô atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?
29. És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:
30. Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
31. És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek.
32. Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkissebbikünk pedig most atyánkkal van Kanaán földén.
33. És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errôl ismerem meg hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
34. És hozzátok hozzám a ti legkissebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
35. És lôn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ô csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az ô csomó pénzeiket ôk és az ô atyjok, megfélemlének.
36. És monda nékik az ô atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtôl; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!
37. Akkor szóla Rúben az ô atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom ôt néked. Bízd az én kezemre ôt, és én visszahozom néked.
38. Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ô bátyja megholt és ô maga maradt meg; ha veszedelem érné ôt az úton, a melyen elmentek, ôsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.
| 
