1. És nem tartóztathatá magát tovább József, mindazok elôtt, kik körûlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellôlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ô atyjafiaival.
2. És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.
3. És monda József az ô atyjafiainak: Én vagyok József, él-é még az én atyám? És nem felelhetének néki az ô atyjafiai, mert megrettentek vala tôle.
4. Monda azért József az ô atyjafiainak: Jôjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.
5. És most ne bánkódjatok, és ne boszszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elôttetek.
6. Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendô van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
7. Az Isten küldött el engem ti elôttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
8. Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.
9. Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jôjj le én hozzám, ne késsél.
10. És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.
11. És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.
12. És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.
13. Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsôségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.
14. És nyakába borúla az ô öcscsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ô nyakán.
15. És megcsókolá mind az ô testvéreit és síra ô rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ô testvére i.
16. És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az ô szolgáinak.
17. És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;
18. És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jôjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.
19. Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földérôl szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jôjjetek.
20. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.
21. És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.
22. Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözô ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözô ruhát.
23. Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nôstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ô atyjának az útra.
24. És elbocsátá az ô testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.
25. Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ô atyjokhoz, Jákóbhoz.
26. És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az ô szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.
27. Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy ôt elvigyék; akkor fölélede az ô atyjoknak, Jákóbnak lelke.
28. És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam ôt minekelôtte meghalok.
| 
