1. Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérôl; és most Gósen földén vannak.
2. És vôn ötöt az ô testvérei közûl, és állítá ôket a Faraó elé.
3. És monda a Faraó a József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.
4. És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelôje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.
5. És szóla a Faraó Józsefnek mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.
6. Égyiptom földe ímé elôtted van; e föld legjobb részében telep ítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselôivé.
7. Bevivé József Jákóbot is az ô atyját, és állítá ôt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.
8. És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendôs vagy?
9. Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendô; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem eszte ndeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig ôk bujdostak.
10. És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elôl.
11. Megtelepíté tehát József az ô atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.
12. És ellátja vala József az ô atyját és atyjafiait, és az ô atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.
13. És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
14. József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.
15. És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérôl is, Kanaán földérôl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz.
16. És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
17. És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá ôket abban az esztendôben kenyérrel az ô barmaik összeségéért.
18. Mikor pedig elmúlék az esztendô, menének hozzá a második esztendôben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
19. Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
20. Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az ô földjöket, mivelhogy erôt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lôn.
21. A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétôl másik széleig.
22. Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbôl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért nem adák el az ô földjöket.
23. És monda József a népnek: ìmé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. ìmhol számotokra a mag, vessétek be a földet.
24. És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezô bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelûl.
25. És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elôtt, és szolgái leszünk a Faraónak.
26. És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.
27. Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.
28. Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendô.
29. És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ô fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elôtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek, ne temess el engem Égyiptomban.
30. Midôn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból, és temess el az ô sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.
31. És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborúla Izráel az ágy fejére. és megáldja ôket.
| 
