1. József pedig az ô atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá ôt.
2. És megparancsolá József az ô szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ô atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
3. Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták ôt az Égyiptombeliek hetven napig.
4. És elmúlának az ô siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elôttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:
5. Az én atyám engem megesketett mondván: ìmé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
6. És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.
7. Elméne azért József, hogy az ô atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ô házának vénei és Égyiptom földének minden vénei,
8. Józsefnek is egész háznépe; és az ô bátyjai, és az ô atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
9. Felmenének annakfelette ô vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
10. Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ô atyját.
11. És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Åbel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.
12. Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ô fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.
13. Elvivék ugyanis ôt az ô fiai Kanaán földére és eltemeték ôt a Makpelah mezônek barlangjába, melyet vett vala Åbrahám a mezôvel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
14. És visszatére József Égyiptomba, ô és az ô atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ô atyjának temetésére, minekutána eltemette az ô atyját.
15. A mint láták József bátyjai, hogy az ô atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.
16. Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ô holta elôtt, mondván:
17. ìgy szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszúl cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.
18. Járulának pedig ô hozzá az ô testvérei is, és leborúlának elôtte és mondának: ìmé mi a te szolgáid vagyunk.
19. József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?
20. Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
21. Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá ôket és szívökre beszéle.
22. József pedig Égyiptomban lakozék; mind ô, mind az ô atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.
23. És látá József Efraimtól harmad ízen való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.
24. És monda József az ô testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonynyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földrôl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
25. És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonynyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
26. És meghala József száz tíz esztendôs korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.
| 
