1 Mózes, Chapter 49

1. És szólítá Jákób az ô fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövôben.    2. Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.    3. Rúben, te elsôszülöttem, erôm, tehetségem zsengéje, elsô a méltóságban, elsô a hatalomban.    4. Ållhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsô, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertôztetted! Nyoszolyámba lépett ô.    5. Simeon és Lévi atyafiak, erôszak eszközei az ô fegyverök.    6. Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsôségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.    7. Åtkozott haragjok, mert erôszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom ôket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.    8. Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elôtted atyáidnak fiai.    9. Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím-oroszlán, és mint nôstény oroszlán; ki veri ôt fel?    10. Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljô Siló, és a népek néki engednek.    11. Szôlôtôhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, s felöltôjét a szôlô vérében.    12. Bortól veresek szemei, tejtôl fehérek fogai.    13. Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötôjéig s határának széle Czídonig ér.    14. Izsakhár erôs csontú szamár, a karámok közt heverész.    15. S látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.    16. Dán ítéli az ô népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.    17. Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.    18. Szabadításodra várok Uram!    19. Gád! had háborgatja; majd ô hág annak sarkába.    20. Åsernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.    21. Nafthali, gyorslábú szarvas, az ô beszéde kedves.    22. Termékeny fa József, termô ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kôfalat.    23. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:    24. De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétôl, onnan, Izráel pásztorától, kôsziklájától.    25. Atyád Istenétôl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrôl, a mélység áldásaival, mely alant terûl, az emlôk és anyaméh áldásaival.    26. Atyád áldásai meghaladják az ôs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.    27. Benjamin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.    28. Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ô atyjok, mikor ôket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.    29. És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.    30. Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Åbrahám a mezôvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségûl.    31. Oda temették el Åbrahámot és Sárát az ô feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ô feleségét; s oda temettem el Leát is.    32. Szerzemény e mezô és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.    33. És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ô népéhez takaríttaték.