Zsidókhoz, Chapter 5

1. Mert minden fôpap emberek közûl választatván, emberekért rendeltetik az Isten elôtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért,    2. A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygôkkel, mivelhogy maga is körûl van véve gyarlósággal.    3. És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bûnökért.    4. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Åront is.    5. Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsôítette meg magát azzal, hogy fôpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.    6. Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.    7. Ki az ô testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erôs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani ôt a halálból, és meghallgattatott az ô istenfélelméért,    8. Åmbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;    9. És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzôje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,    10. Neveztetvén az Istentôl Melkisédek rendje szerint való fôpapnak.    11. A kirôl nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra.    12. Mert noha ez idô szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdô elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.    13. Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:    14. Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.