1. Annakokáért voltak ugyan az elsô szövetségnek is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.
2. Mert sátor építtetett, az elsô, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
3. A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,
4. Melyben vala az arany füstölô oltár és a szövetség ládája beborítva minden felôl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Åron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,
5. Fölötte pedig a dicsôség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrôl most nem szükséges külön szólani.
6. Ezek pedig ekképen levén elrendezve, az elsô sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégezésére,
7. A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fôpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz.
8. Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsô sátor.
9. A mi példázat a jelenkori idôre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevôt,
10. Csakis ételekkel meg italokkal és különbözô mosakodásokkal-melyek testi rendszebályok-a megjobbúlás idejéig kötelezôk.
11. Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendô javaknak fôpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
12. És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ô tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
13. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:
14. Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektôl, hogy szolgáljatok az élô Istennek.
15. És ezért új szövetségnek a közbenjárója ô, hogy meghalván az elsô szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
16. Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezô halála bekövetkezzék,
17. Mivel a végrendelet holtak után jogerôs, különben pedig, ha él a végrendelkezô, épen nem érvényes.
18. Innét van, hogy az elsô sem szenteltetett meg vér nélkûl.
19. Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
20. Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.
21. Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.
22. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkûl nincsen bûnbocsánat.
23. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
24. Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elôtt megjelenjék érettünk.
25. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatúl, mint a hogy a fôpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
26. Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idôknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.
27. És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
28. Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkûl jelen meg azoknak, a kik ôt várják idvességökre.
| 
