1. Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzôknek, a kik gonoszt jegyeznek,
2. Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstôl, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ô prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
3. S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövô pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsôségeteket?
4. Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
5. Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ô kezében az én búsulásom!
6. Istentelen nemzetség ellen küldtem ôt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
7. De ô nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ô pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.
8. Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
9. Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Årpádot? És Samariát, mint Damaskust?
10. Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,
11. Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ô bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
12. Ezért ha majd elvégezi az ùr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
13. Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok: elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erôs, a magasan ülôket;
14. És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
15. Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki ôt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
16. Azért az ùr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ô dicsôsége alatt égés ég, miként a tûz égése;
17. És lészen Izráel világossága tûz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
18. Az ô erdejének és kerjének ékességét pedig lelkétôl mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;
19. Erdôje fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
20. És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az ôt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az ùrhoz, Izráel Szentjéhez hûségesen;
21. A maradék megtér, a Jákób maradéka az erôs Istenhez.
22. Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!
23. Mert elvégezett pusztítást cselekszik az ùr, a seregek Ura, mind az egész földön.
24. Azért így szól az ùr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;
25. Mert még csak egy kevés idô van: és elfogy búsulásom, és haragom az ô megemésztésökre lészen!
26. És a seregek Ura ostort emel ô ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kôszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
27. És lesz ama napon: eltávozik az ô terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.
28. Ajjáthba jô, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;
29. Åtmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut;
30. Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!
31. Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;
32. Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!
33. De ímé az ùr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítô hatalommal, és a magas termetûek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;
34. Az erdô sûrû ágait levágja vassal, és megdôl a Libánon egy hatalmas által.
| 
