Ézsaiás, Chapter 9

1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elôször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsôíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.    2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!    3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elôtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.    4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az ôt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;    5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertôztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen;    6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ô vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erôs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!    7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerôsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!    8. Beszédet küldött az ùr Jákóbnak, és leesett Izráelben,    9. Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:    10. Téglák omlottak le, és mi faragott kôbôl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!    11. De az ùr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;    12. A Sziriabeliek elôl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.    13. Hiszen e nép nem tért meg az ôt verô Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;    14. Ezért kivágja az ùr Izráelbôl a fôt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.    15. A fô: a vén és a fôember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.    16. Mert e nép vezérei hitetôkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.    17. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az ùr, s árváin és özvegyein sem könyörûl; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevôk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.    18. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdôt, és felgomolyg az füst oszlopában.    19. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledel lôn: Senki atyjafián nem könyörûl,    20. Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,    21. Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.