Ézsaiás, Chapter 16

1. Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.    2. Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körûl, olyanok lônek Moáb leányai az Arnon gázlóin:    3. Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, és a bujdosót ne add ki!    4. Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földrôl a tapodók.    5. És Isten kegyelme megerôsített egy ülôszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresôje, igazság ismerôje.    6. Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gôgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.    7. Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve.    8. Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szôlôjének drága vesszôit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak.    9. Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szôlôjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrôl és aratásodról a víg éneklés elmaradt.    10. Elvétetett a vígság és öröm a kertbôl, és a szôlôkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.    11. Ezért bensôm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!    12. És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!    13. Ez a beszéd, a melyet szólott az ùr Moáb felôl már régen.    14. És most szól az ùr, mondván: Három esztendô alatt, melyek, mint a napszámos esztendôi, megaláztatik Moáb dicsôsége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erôtelen lészen.