Ézsaiás, Chapter 36

1. És lôn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erôs városai ellen, és azokat megvevé.    2. És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felsô tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.    3. És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.    4. És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?    5. Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erô van nálatok a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?    6. ìmé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.    7. És ha azt mondod nékem: az ùrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem º-é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez elôtt az oltár elôtt hajoljatok meg.    8. Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok.    9. Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.    10. És most talán az ùr nélkûl jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az ùr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!    11. És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kôfalon levô nép füle hallatára.    12. És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kôfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?!    13. És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!    14. Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.    15. És ne biztasson titeket Ezékiás az ùrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az ùr minket, nem adatik a város az assiriai király kezébe!    16. Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jôjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szôlôjébôl és az ô olajfájáról, és ihatja kútjának vizét,    17. Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minô a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szôlô földére.    18. Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az ùr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az ô földét Assiria királyának kezébôl?    19. Hol vannak Hamáth és Årpádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezembôl?    20. Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezembôl, hogy az ùr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezembôl?    21. ºk pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!    22. Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.