Ézsaiás, Chapter 37

1. És lôn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az ùr házába.    2. És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Åmós fiához, a prófétához.    3. Kik mondának néki: ìgy szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erô nincs a szüléshez!    4. Talán meghallja az ùr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az ô ura, az assiriai király, hogy káromolja az élô Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az ùr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan!    5. ìgy menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.    6. És monda nékik Ésaiás: ìgy szóljatok uratoknak: ezt mondja az ùr: Ne félj a beszédektôl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái.    7. ìmé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem ôt fegyver által az ô földében!    8. Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult.    9. És meghallván Tirháka, Kús királya felôl e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:    10. ìgy szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, a kiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe!    11. Hiszen te hallottad, mit mûveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál?    12. Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?    13. Hol van Hámáth királya és Årpádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?    14. És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébôl, és olvasá azt, és felmenvén az ùr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az ùr elôtt.    15. És könyörge Ezékiás az ùrhoz, mondván:    16. Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.    17. Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédeit, a melyeket izent az élô Isten káromlására!    18. Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,    19. És isteneiket tûzbe veték, mert nem Istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kô; így veszthették el azokat.    20. És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ô kezébôl, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedûl.    21. És külde Ésaiás, Åmós fia Ezékiáshoz, mondván: ìgy szól az ùr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt:    22. Ez a beszéd, a melyet az ùr felôle szól: Megútál téged, gúnyt ûz belôled Sionnak szûz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;    23. Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen!    24. Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem a hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végsô magaslatába és kertjének erdejébe!    25. Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.    26. Hát nem hallottad-é, hogy régtôl fogva én tevém ezt, és most elôhozám, hogy puszta kôrakássá tégy erôs városokat?!    27. És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lônek mint a mezô füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetôn, mint szárba nem indult vetés!    28. Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat.    29. Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél!    30. S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szôlôt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.    31. Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.    32. Mert Jeruzsálembôl megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyérôl; a seregek Urának buzgó szerelme mûvelendi ezt!    33. Azért így szól az ùr Assiria királyáról: Nem jô be e városba, nyilat sem lô reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene.    34. Az úton, a melyen jött, visszatér, de a városba be nem jô, azt mondja az ùr.    35. És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért;    36. Akkor kijött az ùrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midôn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!    37. Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.    38. És lôn, hogy mikor imádkozék Nisróknak, az ô istenének templomában, fia: Adramélek és Saréser levágák ôt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.