Ézsaiás, Chapter 38

1. Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Åmós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az ùr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!    2. És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az ùrnak,    3. És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elôtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elôtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen.    4. És lôn az ùr beszéde Ésaiáshoz, mondván:    5. Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az ùr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendôt adok.    6. És az assiriai király kezébôl megszabadítlak téged és e várost; megoltamazom e várost!    7. Ez legyen jel néked az ùrtól, hogy teljesíti azt az ùr, a mit mondott:    8. ìmé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.    9. Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségébôl fölgyógyult.    10. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtôl!    11. Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élôk földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.    12. Porsátorom lerontatik, és elmegy tôlem, mint a pásztor hajléka; Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltôl estig végzesz velem!    13. Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltôl estig végzesz velem!    14. Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erôszak rajtam, szabadíts meg!    15. Mit mondjak? hogy szólott nékem és º azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserûsége után!    16. Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!    17. ìmé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébôl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!    18. Mert nem a sír dicsôít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hûségedre nem a sírverembe szállók várnak!    19. Ki él, ki él, csak az dicsôít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hûségedet!    20. Az ùr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az ùrnak házában!    21. Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.    22. És monda Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az ùr házába?