Ézsaiás, Chapter 40

1. Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!    2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta ôt az ùr keze minden bûneiért.    3. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az ùrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!    4. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.    5. És megjelenik az ùr dicsôsége, és minden test látni fogja azt; mert az ùr szája szólt.    6. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezô virága!    7. Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az ùrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.    8. Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!    9. Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: ìmhol Istenetek!    10. ìmé, az ùr Isten jô hatalommal, és karja uralkodik! ìmé, jutalma vele jô, és megfizetése º elôtte.    11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.    12. Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket araszszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyôbe?    13. Kicsoda igazgatta az ùr lelkét, és ki oktatta ºt, mint tanácsosa?    14. Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa ºt, és tanítsa ºt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa ºt az értelem útára?    15. ìm a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyôben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!    16. És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.    17. Minden népek semmik º elôtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.    18. És kihez hasonlítjátok az Istent, és minô képet készítetek º róla?    19. A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;    20. A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.    21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitôl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?    22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák elôtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;    23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;    24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és º csak rájok fuvall, és kiszáradnak és ôket, mint a polyvát, forgószél ragadja el:    25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.    26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? º, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erôssége miatt egyetlen híjok sincsen.    27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az ùrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!    28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az ùr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!    29. Erôt ad a megfáradottnak, és az erôtlen erejét megsokasítja.    30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönben is;    31. De a kik az ùrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!