Ézsaiás, Chapter 41

1. Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erôt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!    2. Ki támasztá fel azt keletrôl, a kit igazságban hív az ô lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülô polyvát kézíve által!    3. Kergeti ôket, békességgel vonúl az úton, a melyen lábaival nem járt.    4. Ki tette és ki vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitôl fogva a nemzetségeket: én, az ùr, az elsô és utolsókkal is az vagyok én!    5. Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyûltek.    6. Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erôs!    7. És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülôt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerôsíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.    8. De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Åbrahámnak, az én barátomnak magva;    9. Te, a kit én a föld utolsó részérôl hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:    10. Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerôsítelek, sôt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.    11. ìmé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.    12. Keresd ôket és meg nem találod a veled versengôket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.    13. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!    14. Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az ùr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!    15. ìmé, én teszlek éles, új cséplôhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.    16. Te szórd, és a szél vigye el ôket, és elszéleszsze ôket a forgószél, és te örülsz az ùrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.    17. A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az ùr, meghallgatom ôket, én, Izráel Istene, nem hagyom el ôket.    18. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.    19. A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,    20. Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az ùrnak keze mívelte ezt, az Izráel Szentje teremtette ezt!    21. Hozzátok ide ügyeteket, szól az ùr, adjátok elô erôsségeiteket, így szól Jákób királya.    22. Adják elô és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elôször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendôket tudassátok velünk!    23. Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkôzzünk és majd lássuk együtt!    24. ìmé, ti semmibôl valók vagytok, és dolgotok is semmibôl való; útálat az, a ki titeket szeret.    25. Feltámasztám északról, és eljött napkelet felôl; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.    26. Ki jelenté meg ezt eleitôl fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!    27. Sionnak elôször én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.    28. És néztem és nem volt senki, ezek közûl nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem ôket és feleljenek nékem.    29. ìmé, mindnyájan semmik ôk, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.