Ézsaiás, Chapter 44

1. És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.    2. ìgy szól az ùr, teremtôd és alkotód anyád méhétôl fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!    3. Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.    4. És nevekednek mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál.    5. Ez azt mondja: én az ùré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az ùré vagyok, és hizelegve Izráel nevét említi.    6. ìgy szól az ùr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsô, én az utolsó, és rajtam kivûl nincsen Isten.    7. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövôt.    8. Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém elôre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivûl Isten? Nincs kôszál, nem tudok!    9. A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.    10. Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!    11. ìmé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyûljenek össze mind és álljanak elô; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!    12. A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pörölylyel, és munkálja azt erôs karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.    13. Az ács mérôzsinórt von, és lefesti azt íróvesszôvel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.    14. Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdô fáiban, fenyôt plántál, a melyet az esô fölnevel.    15. Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belôlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sôt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és elôtte leborul;    16. Felét tûzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tûznél valék!    17. Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!    18. Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.    19. És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy elôtt?    20. Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?    21. Oh emlékezzél meg Jákób ezekrôl és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.    22. Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhôt bûneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.    23. Örüljetek egek, mert az ùr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdô és benne minden fa; mert megváltá az ùr Jákóbot, és Izráelben megdicsôíti magát.    24. ìgy szól az ùr, megváltód és alkotód anyád méhétôl fogva: Én vagyok az ùr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedûl kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;    25. Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.    26. A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!    27. Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!    28. Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!