Ézsaiás, Chapter 43

1. És most, oh Jákób, így szól az ùr, a te Teremtôd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!    2. Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.    3. Mert én vagyok az ùr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.    4. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:    5. Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletrôl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek.    6. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiamat messzünnen, és leányimat a földnek végérôl.    7. Mindent, a ki csak az én nevemrôl neveztetik, a kit dicsôségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!    8. Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!    9. Minden népek gyûljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közûlök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elô tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.    10. Ti vagytok az én tanuim, így szól az ùr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elôttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!    11. Én, én vagyok az ùr, és rajtam kivûl nincsen szabadító!    12. Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az ùr, hogy én Isten vagyok.    13. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezembôl kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?    14. ìgy szól az ùr, a ti megváltótok, Izráel Szentje: Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülôket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.    15. Én az ùr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtôje, királyotok.    16. ìgy szól az ùr, a ki tengeren utat csinál, és hatalmas vizeken ösvényt,    17. A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!    18. Ne emlékezzetek a régiekrôl, és az elôbbiekrôl ne gondolkodjatok!    19. ìmé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.    20. Dicsôítni fog engem a mezô vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.    21. A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!    22. És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!    23. Nem adtad nékem égôáldozatúl bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsôítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.    24. Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bûneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.    25. Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bûneidrôl nem emlékezem meg!    26. Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!    27. Az elsô atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tôlem!    28. Ezért én is megfertôztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!