Ézsaiás, Chapter 46

1. Ledôl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak;    2. Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ôk magok fogságba mennek.    3. Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétôl fogva, és hordoztalak születésetek óta;    4. Vénségtekig én vagyok az, és megôszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.    5. Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlôvé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?    6. Kitöltik az aranyat az erszénybôl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak elôtte.    7. Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérôl meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.    8. Emlékezzetek meg errôl, és legyetek erôsek, vegyétek eszetekbe, pártütôk!    9. Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.    10. Ki megjelentem kezdettôl fogva a véget, és elôre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;    11. Ki elhívom napkeletrôl a sast, meszsze földrôl tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!    12. Hallgassatok reám, kemény szívûek, a kik távol vagytok az igazságtól.    13. Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsôségem.