Ézsaiás, Chapter 5

1. Hadd énekelek kedvesemrôl, szerelmesemnek énekét az º szôlôjérôl! Kedvesemnek szôlôje van nagyon kövér hegyen;    2. Felásta és megtisztítá kövektôl, nemes vesszôt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sôt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szôlôt terem, és az vadszôlôt termett!    3. Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Júda férfiai: ítéljetek köztem és szôlôm között!    4. Mit kellett volna még tennem szôlômmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szôlôt terem, holott vadat termett?!    5. Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szôlômmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kôfalát, hogy eltapodtassék;    6. És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esôt ne adjanak!    7. A seregek Urának szôlôje pedig Izráel háza, és Júda férfiai az º gyönyörûséges ültetése; és várt jogôrzésre, s ím lôn jogorzás; és irgalomra, s ím lôn siralom!    8. Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezôt foglalnak a mezôkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!    9. Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkûl,    10. Mert tíz hold szôlô egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.    11. Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítô ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti ôket:    12. És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az ùrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.    13. Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkûl való, és fôemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;    14. Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem fôemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezôi;    15. És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a fôember, és a nagyok szemei megaláztatnak.    16. És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.    17. És bárányok legelnek ott, mint legelôjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!    18. Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bûnt mint szekeret köteleken;    19. A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jôjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.    20. Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé!    21. Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok elôtt!    22. Jaj azoknak, a kik hôsök borivásban és híresek részegítô ital vegyítésében;    23. A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tôlük:    24. Ezért, mint a polyvát megemészti a tûznek nyelve, és az égô széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.    25. Ezért gerjedt fel az ùrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.    26. És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljônek.    27. Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;    28. Nyilai élesek, és minden ô kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;    29. Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tôle;    30. És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ô a földre néz, de ímé ott sûrû sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!