Ézsaiás, Chapter 51

1. Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kôszálra, a melybôl kivágattattatok, és a kútfô nyílására, a melybôl kiásattatok!    2. Tekintsetek Åbrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szûlt, hogy egymagát hívtam el ôt, és megáldám és megszaporítám ôt.    3. Mert megvígasztalja az ùr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az ùrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!    4. Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tôlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.    5. Közel igazságom, kijô szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.    6. Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.    7. Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!    8. Mert mint a ruhát, moly emészti meg ôket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg ôket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségrôl nemzetségre!    9. Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erôt, oh ùrnak karja! kelj föl, mint a régi idôben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?    10. Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!    11. ìgy térnek meg az ùrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jônek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sohaj!    12. Én, én vagyok megvígasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertôl? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fû?!    13. Hogy elfeledkeztél az ùrról, Teremtôdrôl, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?    14. Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:    15. Hiszen én vagyok az ùr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem!    16. És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!    17. Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az ùr kezébôl haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!    18. Nem vala vezetôje minden fiai közûl, a kiket szûlt, nem fogta senki ôt kézen minden fiai közûl, a kiket fölnevelt.    19. E kettô esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?    20. Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az ùr haragjától, Istenednek feddésétôl.    21. Ezért halld meg ezt, szenvedô, ki részeg vagy, de nem bortól!    22. ìgy szól Urad, az ùr, és Istened, a ki népéért boszút áll: ìmé, kiveszem kezedbôl a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!    23. És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minô az utcza a járóknak!