Ézsaiás, Chapter 63

1. Ki ez, ki jô Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.    2. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?    3. A sajtót egyedûl tapostam, és a népek közûl nem volt velem senki, és megtapodtam ôket búsulásomban, és széttapostam ôket haragomban: így frecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.    4. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.    5. Körûltekinték és nem vala segítô, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!    6. És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítém ôket haragomban, és ontám a földre véröket!    7. Az ùrnak kegyelmességeirôl emlékezem, az ùr dicséreteirôl mind a szerint, a mit az ùr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.    8. És ô mondá: Bizony az én népem ôk, fiak, a kik nem hazudnak; és lôn nékik megtartójok.    9. Minden szenvedésöket º is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá ôket, szerelmében és kegyelmében váltotta º meg ôket, fölvette és hordozá ôket a régi idôk minden napjaiban.    10. ºk pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ô ellenségükké lôn, hadakozott ellenök.    11. S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki ôket kihozá a tengerbôl nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ô szentséges lelkét?    12. Ki Mózes jobbján járatá dicsôségének karját, a ki a vizeket ketté választá elôttök, hogy magának örök nevet szerezzen?    13. Ki járatá ôket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!    14. Mint a barom, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte ôket az ùr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicsô nevet szerezz!    15. Tekints alá az égbôl, és nézz le szentséged és dicsôséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tôlem!    16. Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Åbrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktôl fogva.    17. Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!    18. Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.    19. Olyanok lettünk, mint a kiken eleitôl fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.