Ézsaiás, Chapter 64

1. Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elôtted a hegyek elolvadnának;    2. (64:1) mint a tûz meggyújtja a rôzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elôtted reszkessenek a népek;    3. (64:2) Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elôtted a hegyek elolvadnának.    4. (64:3) Hiszen öröktôl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kivüled, a ki így cselekszik azzal, a ki ºt várja.    5. (64:4) Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! ìmé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?    6. (64:5) És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!    7. (64:6) S nem volt, a ki segítségûl hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tôlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.    8. (64:7) Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.    9. (64:8) Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságainkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.    10. (64:9) Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lôn, Jeruzsálem kietlenné.    11. (64:10) Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.    12. (64:11) Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?