Jeremiás, Chapter 10

1. Halljátok meg a szót, a mit az ùr szól néktek, Izráel háza!    2. Ezt mondja az ùr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektôl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!    3. Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdô fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.    4. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pôrölyökkel megerôsítik, hogy le ne essék.    5. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják ôket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tôlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!    6. Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!    7. Ki ne félne tôled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!    8. Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.    9. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öl tözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.    10. De az ùr igaz Isten, élô Isten ô, és örökkévaló király; az ô haragja elôtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ô felindulását.    11. (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrôl és az ég alól!)    12. º teremtette a földet az ô erejével, ô alkotta a világot az ô bölcseségével, és ô terjesztette ki az egeket az ô értelmével.    13. Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhôk emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esônek, és kihozza a szelet az ô rejtekhelyébôl.    14. Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkûl, minden ötvös megszégyenûl az ô öntött képével, mert hazugság az ô öntése, és nincsen azokban lélek.    15. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ô megfenyíttetésök idején!    16. Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ô, és Izráel az ô örökségének pálczája; Seregek Ura az ô neve!    17. Gyûjtsd össze a földrôl a te árúidat, a ki erôsített városban lakozol!    18. Mert ezt mondja az ùr: ìmé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom ôket, hogy megtaláljanak.    19. Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!    20. Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tôlem és oda vannak ôk; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!    21. Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.    22. A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földje felôl, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.    23. Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ô útja, és egyetlen járókelô sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!    24. Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!    25. Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségûl a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették ôt, és elemésztették ôt, és lakóhelyét elpusztították!