Jeremiás, Chapter 9

1. Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!    2. Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tôlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegôk gyülekezete!    3. Felvonták nyelvöket, mint kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az ùr.    4. Mindenki ôrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár.    5. Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben.    6. A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felôlem, ezt mondja az ùr.    7. Azért ezt mondja a Seregek Ura: ìmé, én megolvasztom ôket, és megpróbálom ôket, mert mit cselekedjem egyebet az én népem leánya miatt?    8. Sebzô nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány.    9. Avagy ne fenyítsem-é meg ôket ezekért? azt mondja az ùr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é bosszút a lelkem?    10. A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztûl rajtok, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekûl.    11. Jeruzsálemet pedig kôhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen.    12. Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, és a kihez az ùr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, a melyen senki se menjen keresztûl?    13. Monda továbbá az ùr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, a melyet eléjök adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak a szerint;    14. Hanem jártak az ô kevély szívök után és a Baálok után, a mikre atyáik tanították ôket:    15. Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: ìmé, én megétetem ôket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom ôket mérges vízzel.    16. És szétszórom ôket a nemzetek között, a melyeket nem ismertek sem ôk, sem atyáik, és utánok küldöm a fegyvert, a míg megsemmisítem ôket.    17. Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jôjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jôjjenek el,    18. És siessenek és fogjanak síráshoz miattuk, és a mi szemeink is hullassanak könyeket, és szempilláink vizet ömleszszenek!    19. Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert széthányták lakhelyeinket!    20. Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az ùrnak szavát, és vegye be a ti fületek az ô szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra;    21. Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az útakról, az ifjakat az utczákról.    22. Szólj! ezt mondja az ùr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezôn, és mint a kéve az arató után, és nincs, a ki összegyûjtse.    23. Ezt mondja az ùr: Ne dicsekedjék a bölcs az ô bölcseségével, az erôs se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;    24. Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az ùr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az ùr.    25. ìmé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és megfenyítek minden körûlmetélkedettet a körûlmetéletlenekkel együtt:    26. Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik nyírott üstökûek és a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körûlmetéletlen, és Izráelnek egész háza is körûlmetéletlen szívû.