Jeremiás, Chapter 12

1. Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen ezért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrôl! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hûtelenkedôk?    2. Beplántálod ôket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ô szájokhoz, de távol vagy az ô szívöktôl!    3. Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön ôket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd ôket a megölésnek napjára!    4. Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon el minden fû a mezôn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!    5. Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?    6. Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: ôk is hûtlenûl bántak veled; ôk is tele, torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!    7. Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.    8. Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdôben; ordítva támadt ellenem; ezért gyûlölöm ôt.    9. Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyûlnek-é ellene madarak mindenfelôl? Jôjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!    10. Sok pásztor pusztította az én szôlômet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!    11. Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.    12. A pusztában levô minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az ùr fegyvere emészt a föld egyik szélétôl a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.    13. Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az ùr haragjának búsulása miatt.    14. Ezt mondja az ùr minden én gonosz szomszédom felôl, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségûl adtam az én népemnek, Izráelnek: ìmé, én kigyomlálom ôket az ô földükbôl, és Júda házát is kigyomlálom közülök!    15. És azután, ha majd kigyomlálom ôket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom ôket, kit-kit az ô örökségébe, és kit-kit az ô földére.    16. És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen módon: Él az ùr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.    17. Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az ùr.