Jeremiás, Chapter 13

1. Ezt mondá az ùr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak len-övet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!    2. És megvásároltam az övet, a mint az ùr rendelte vala, és derekamra illesztém.    3. És másodszor szól az ùr hozzám, mondván:    4. Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kôszikla hasadékában.    5. És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az ùr.    6. Sok nap mulva pedig újra monda nékem az ùr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felôl parancsoltam, hogy ott rejtsd el.    7. És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyrôl az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.    8. És szóla az ùr nékem, mondván:    9. Ezt mondja az ùr: ìgy rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.    10. Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.    11. Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az ùr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.    12. Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az ùr, Izráelnek Istene: Minden tömlôt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlôt borral kell megtölteni?    13. Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az ùr: ìmé, betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;    14. És összeütöm ôket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az ùr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem ôket!    15. Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az ùr szólott!    16. Dicsôítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielôtt setétséget szerezne, és mielôtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sûrû homálylyá fordítja!    17. Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az ùr népe fogságba vitetik.    18. Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Åldozzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekrôl a ti dicsôségtek koronája!    19. A dél felôl való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!    20. Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jônek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsôségednek juh-nyája?    21. Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad ôket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülôasszonyt?    22. És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.    23. Elváltoztathatja-é bôrét a szerecsen, és a párducz az ô foltosságát? ùgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.    24. Azért szétszórom ôket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.    25. Ez a te sorsod, a te kimért részed én tôlem, ezt mondja az ùr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugsának.    26. Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!    27. A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezôn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még?