Jeremiás, Chapter 49

1. Az Ammon fiai felôl ezt mondja az ùr: Nincsenek-é Izráelnek fiai? Nincsen-é örököse néki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az ô népe miért lakik annak városaiban?    2. Azért ímé eljônek a napok, azt mondja az ùr, és harczi riadót hallatok Rabbában az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tûzzel égettetnek meg, és Izráel birtokolja azokat, a kik most ôt birtokolják, azt mondja az ùr.    3. Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.    4. Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bôségével, engedetlen leány, a ki az ô kincseiben bízik és ezt mondja: Kicsoda támad ellenem?    5. ìmé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az ùr, a Seregek Ura, minden szomszédod felôl, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyûjtse az elszéledteket.    6. De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az ùr.    7. Ezt mondja a Seregek Ura Edom felôl: Nincs bölcseség többé Temánban? elveszett-é a tanács az értelmesektôl? hiába valóvá lett-é az ô bölcsességök?    8. Fussatok, forduljatok, rejtôzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom ô reá az ô megfenyíttetésének idején.    9. Ha szôlôszedôk törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, a míg nékik tetszik.    10. Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtôzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.    11. Hagyd el a te árváidat, én eltartom, özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.    12. Mert azt mondja az ùr: ìmé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.    13. Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az ùr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.    14. Hírt hallottam az ùrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: Gyûljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harczra,    15. Mert ímé, kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között útálatossá.    16. A te könnyelmûséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyû, onnét is lerántanálak téged, azt mondja az ùr.    17. És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett.    18. A mint Sodomának és Gomorának és az ô szomszédainak elsülyedésekor volt, azt mondja az ùr, ott sem lakik több ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.    19. ìmé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdôségébôl az örökzöld legelôre, de hamarsággal kiûzöm ôt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?    20. Halljátok meg azért az ùr tervét, a melyet tervezett Edom felôl, és az ô gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felôl. Bizony elhurczolják ôket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyûködik rajtok a saját legelôjök.    21. Az ô romlásuk zajától megrendült a föld, az ô kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.    22. ìmé, feljô mint saskeselyû, és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán; és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajudó asszony szíve.    23. Damaskus felôl: Megszégyenült Emát és Årpád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, a mely nem nyughatik.    24. Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg ôt, mint a szûlô asszonyt.    25. Miért is nem marad ki a dicsôséges város, az én örömömnek városa?    26. De elhullanak az ô ifjai is az ô utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.    27. És tüzet gyújtok Damaskus kôfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.    28. Kédárnak és Házornak országai felôl, a melyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az ùr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait.    29. Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörûl!    30. Fussatok el, igen siessetek, rejtôzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az ùr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt.    31. Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, a kik bátorságban lakoznak, azt mondja az ùr, sem kapujok, sem zárjok nincsen, egyedül laknak!    32. Tevéik prédává lesznek, és az ô sok barmaik zsákmánynyá, és elszórom ôket, e nyirott üstökûeket minden szél felé, és minden oldal felôl veszedelmet hozok reájok, azt mondja az ùr.    33. És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.    34. Az ùr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felôl, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván:    35. Ezt mondja a Seregek Ura: ìmé, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét.    36. És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom ôket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, a kihez nem futnak az Elám szökevényei.    37. És megrettentem Elámot az ô ellenségei elôtt és az ô lelköknek keresôi elôtt, és veszedelmet hozok reájok, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az ùr, és utánok bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem ôket.    38. És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az ùr:    39. De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az ùr.