1. Moáb felôl ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.
2. Nincs már dicsôsége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ô ellene, mondván: Jertek el és veszessük el ôt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!
3. Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!
4. Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak!
5. Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtôin az ellenség hallatja vészkiáltását.
6. Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!
7. Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.
8. És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondotta az ùr.
9. Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ô városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.
10. Åtkozott, a ki az ùrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértôl!
11. Nyugodtan élt Moáb gyermekségétôl fogva, és pihent az ô seprejében, és edénybôl-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, nem változott az ô szaga.
12. De ímé eljônek a napok, azt mondja az ùr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják ôt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.
13. És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.
14. Mimódon mondjátok: Hôsök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?
15. Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
16. Közel van Moáb veszedelme, ihol jô és igen siet az ô veszedelme!
17. Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körûlte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ô nevét; mondjátok: Hogy eltört az erôs vesszô, a dicsô pálcza!
18. Szállj le a dicsôségbôl és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erôsségeidet.
19. Ållj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülôt, és ezt mondd: Mi történt?
20. Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!
21. Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.
22. És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra,
23. És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.
24. És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.
25. Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az ùr.
26. Részegítsétek le ôt, mert hôsködött az ùr ellen, és heverjen Moáb az ô okádásában, és legyen csúfság ô is.
27. Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felôle, kevélyen hánytad magadat?
28. Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kôsziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belôl rak fészket.
29. Hallottuk a Moáb kevélységét; igen kevély; az ô felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ô szívének elbizakodottságát.
30. Én ismerem, azt mondja az ùr, az ô szertelenkedését, és az ô fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.
31. Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem.
32. Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szôlôje! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.
33. És eltünik az öröm és vígasság Kármelbôl és a Moáb földérôl, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklô nem énekel.
34. Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ô szavok; Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.
35. És kifogyasztom Moábból, azt mondja az ùr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ô isteneinek.
36. Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyûjtött.
37. Mert minden fô kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha.
38. Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellô, azt mondja az ùr.
39. Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.
40. Mert ezt mondja az ùr: ìmé, mint a saskeselyû repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.
41. Bevétettek a városok, és az erôsségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.
42. És Moáb elpusztúl, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az ùr ellen felemelkedett.
43. Félelem, verem és tôr jô te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az ùr.
44. A ki elfut a félelem elôl, a verembe esik, és a ki kijô a verembôl, a tôrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ô megfenyítésének esztendejét, azt mondja az ùr.
45. A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elôl futók; de tûz jô ki Hesbonból és láng Szihonnak közepébôl, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.
46. Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.
47. De visszahozom Moábot a fogságból sok idô mulva, azt mondja az ùr. Eddig van Moáb ítélete.
| 
