Jeremiás, Chapter 8

1. Abban az idôben, azt mondja az ùr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az ô fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ô sírjaikból;    2. És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, a melyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elôtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!    3. És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, mindazok, a kik megmaradtak a gonosz nemzetségbôl, mindazokon a helyeken, a hol megmaradtak, a hová kiûztem ôket; azt mondja a Seregek Ura!    4. Ezt is mondjad nékik: ìgy szól az ùr: ùgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?    5. Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, örök elfordulással? A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak.    6. Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, a ki megbánja az ô gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ô futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló.    7. Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az ùr ítéletét!    8. Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az ùr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!    9. Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! ìmé, megvetették az ùr szavát: micsoda bölcseségök van tehát nékik?    10. Azért az ô feleségeiket idegeneknek adom, mezôiket hódítóknak; mert kicsinytôl fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot ûznek.    11. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!    12. Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendôkkel; az ô megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az ùr.    13. Végképen véget vetek nékik, azt mondja az ùr! Nincs gerezd a szôlôtôkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék ôket.    14. Miért ülünk még? Gyûljetek össze, és menjünk be az erôsített városokba, és hallgassunk ott; mert az ùr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az ùr ellen!    15. Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító idôre, holott ímé itt van az ijedelem.    16. Dántól fogva hallatszik az ô lovaiknak tüsszögése; méneinek nyerítô hangjától reng az egész föld; és eljônek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a várost és annak lakóit.    17. Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az ùr!    18. Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!    19. ìmé, az én népem leányának kiáltó szava a messze földrôl: Nincsen-é ott az ùr a Sionon? Nincsen-é azon az ô királya? Miért ingereltek fel engem az ô faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?    20. Elmult az aratás, elvégzôdött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!    21. Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!    22. Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?