Jóel, Chapter 1

1. Az ùrnak igéje, a mely lôn Jóelhez, a Petuel fiához.    2. Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti idôtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?    3. Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ô fiaiknak, és azoknak fiai a következô nemzetségnek.    4. A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskô; és a mit a szöcskô meghagyott, megette a cserebogár és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.    5. Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátokból!    6. Mert egy nép jött fel az én földemre, erôs és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nôstény oroszláné.    7. Pusztává tette szôlômet; összetörte fügefámat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.    8. Keseregj, mint a szûz, a ki gyászba öltözik az ô ifjúsága férjéért.    9. Kifogyott az étel- és italáldozat az ùrnak házából; gyászolnak a papok, az ùrnak szolgái.    10. Elpusztíttatott a mezô, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj.    11. Szégyenüjetek meg, ti szántó-vetôk; jajgassatok szôlômûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezô aratása!    12. Elszáradt a szôlôtô; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezônek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közûl.    13. Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jôjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.    14. Szenteljetek bôjtöt, hirdessetek gyûjtést; gyûjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az ùrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az ùrhoz.    15. Jaj ez a nap! Bizony közel van az ùrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.    16. Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!    17. Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedôltek a csûrök; mert kiaszott a gabona.    18. Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelôjük; bûnhödnek még a juh-nyájak is!    19. Hozzád kiáltok Uram, mert tûz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mezô minden fáját.    20. A mezô vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tûz emésztette meg a puszta virányait.