1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljô az ùrnak napja; mert közel van az.
2. Sötétségnek és homálynak napja; felhônek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülô alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktôl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrôl nemzetségre.
3. Elôtte tûz emészt, utána láng lobog; elôtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tôle semmi.
4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztô láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6. Elrémülnek tôle a népek; minden arcz elsáppad.
7. Száguldoznak, mint a hôsök, felhágnak a kôfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9. Betörnek a városba, futkároznak a kôfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10. Reszket elôttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11. És megzendül az ùrnak szava az ô serege elôtt, mert felette nagy az ô tábora; mert hatalmas az ô rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az ùrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az ùr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bôjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az ùrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülô és irgalmas ô; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az ùrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bôjtöt, hirdessetek gyûlést!
16. Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vôlegény az ô ágyasházából és a menyasszony is az ô szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az ùr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ô Istenök?
18. Erre buzgó lôn az ùrnak szeretete az ô földe iránt, és kegyelmezett az ô népének.
19. És választ tôn az ùr, és mondá az ô népének: ìmé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20. Az északi népet is elûzöm tôletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az ùr!
22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szôlô is kitárják gazdagságukat.
23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az ùrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esôt igazság szerint, és korai és kései esôt hullat néktek az elsô hónapban.
24. És megtelnek a csûrök gabonával, és bôven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25. És kipótolom néktek az esztendôket, a melyeket tönkre tett a szöcskô, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26. És esztek bôven és megelégesztek, és magasztaljátok az ùrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az ùr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29. Sôt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mindekelôtte eljô az ùrnak nagy és rettenetes napja.
32. De mindaz, a ki az ùrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megígérte az ùr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az ùr!
| 
