Jóel, Chapter 3

1. Mert ímé, azokon a napokon és abban az idôben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:    2. Egybegyûjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem ôket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;    3. Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.    4. Sôt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!    5. Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;    6. És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek ôket határaiktól:    7. ìmé, kiindítom ôket a helybôl, a hova eladtátok ôket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.    8. És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják ôket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az ùr.    9. Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hôsöket. Járuljanak elé, jôjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!    10. Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is; Hôs vagyok!    11. Siessetek és jôjjetek el ti népek mindenfelôl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hôseidet!    12. Serkenjenek fel és jôjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.    13. Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ô gonoszságuk!    14. Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az ùrnak napja az ítélet völgyében!    15. A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;    16. Az ùr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembôl, és megrendülnek az egek és a föld; de az ùr az ô népének oltalma és az Izráel fiainak erôssége!    17. És megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.    18. És majd azon a napon, a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bô vízzel ömledez, és forrás fakad az ùrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.    19. Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erôszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.    20. De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrôl nemzetségre.    21. És kitisztítom vérökbôl, a melybôl még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az ùr lakóhelye!