Jónás, Chapter 1

1. És lôn az ùrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:    2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!    3. És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az ùr elôl. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az ùr színe elôl.    4. Az ùr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lôn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.    5. Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ô istenéhez, és a hajóban lévô holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.    6. De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!    7. Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.    8. Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népbôl való vagy te?    9. És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.    10. És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az ùr színe elôl fut, mivelhogy elbeszélé nékik.    11. Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.    12. º pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.    13. És erôlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.    14. Kiáltának azért az ùrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!    15. És felragadák Jónást, és beveték ôt a tengerbe, és megszûnék a tenger az ô háborgásától.    16. Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az ùrnak, és fogadásokat fogadának.    17. (2:1) Az ùr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lôn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.