Jónás, Chapter 2

1. (2:2) És könyörge Jónás az ùrnak, az ô Istenének a halnak gyomrából.    2. (2:3) És mondá: Nyomorúságomban az ùrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.    3. (2:4) Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körûlfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!    4. (2:5) És én mondám: Elvettettem a te szemeid elôl; vajha láthatnám még szentséged templomát!    5. (2:6) Körûlvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövôdött fejemre.    6. (2:7) A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted életemet a mulásból, oh Uram, Istenem!    7. (2:8) Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az ùrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.    8. (2:9) A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;    9. (2:10) De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom a mit fogadtam. Az ùré a szabadítás.    10. (2:11) És szóla az ùr a halnak, és kiveté a Jónást a szárazra.