Józsué, Chapter 10

1. Lôn pedig, hogy a mikor meghallá Adonisédek, Jéruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, és hogy a mint cselekedett vala Jérikhóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izráellel, és közöttük vannak:    2. Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közûl, sôt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának.    3. Külde azért Adonisédek, Jéruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván:    4. Jôjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izráel fiaival!    5. Összegyülének azért, és felméne az Emoreusoknak öt királya: Jéruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, ôk magok és minden seregök, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene.    6. Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jôjj fel hozzánk hamar, és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyûltek ellenünk az Emoreusok királyai, a kik a hegyen lakoznak.    7. Felméne azért Józsué Gilgálból, ô maga és az egész hadakozó nép vele, és a seregnek minden vitéze.    8. Monda pedig az ùr Józsuénak: Ne félj tôlök, mert kezedbe adtam ôket; senki sem áll meg közûlök elôtted.    9. És rájok töre Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka ment vala Gilgálból.    10. És megrettenté ôket az ùr Izráel elôtt, és megveré ôket Gibeonnál nagy vereséggel, és ûzé ôket a Bethoronba vivô úton, és vágá ôket egészen Azekáig és Makkedáig.    11. Mikor pedig futnak vala ôk Izráel elôtt a bethoroni lejtôn, az ùr nagy köveket hullata rájok az égbôl egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, a kik a jégesô kövei miatt haltak vala meg, mint azok, a kiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.    12. Akkor szóla Józsué az ùrnak azon a napon, a melyen odavetette az ùr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei elôtt: Ållj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!    13. És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ô ellenségein. Avagy nincsen-é ez megirva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig,    14. És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelôtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az ùr, mert az ùr hadakozik vala Izráelért.    15. Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.    16. Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtôzék Makkedában a barlangban.    17. És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtôzve a makkedai barlangban.    18. És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy ôrizzék ôket.    19. Ti pedig meg ne álljatok, nyomúljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek ôket bejutni az ô városaikba, mert kezetekbe adta ôket az ùr, a ti Istenetek.    20. Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izráelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig, és az élvemaradtak a megerôsített városokba vonúltak:    21. Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel; nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.    22. És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból!    23. És akképen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jéruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.    24. Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, elôhívatá Józsué Izráelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, a kik vele mentek vala: Jôjjetek elô, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára. Eljövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára.    25. És monda nékik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és erôsek, mert ekképen cselekszik az ùr minden ellenségetekkel, a kik ellen ti hadakoztok.    26. Azután pedig megveré ôket Józsué, és megölé ôket, és felakasztatá ôket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig.    27. Lôn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék ôket a fákról, és behányák ôket a barlangba, a melyben elbújtak vala, és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig.    28. Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányá azt és annak királyát, és megölé ôket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, a melyek benne valának. ùgy cselekedék Makkedának királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.    29. Åltalméne annakutána Józsué és vele az egész Izráel Makkedából Libnába, és hadakozék Libnával.    30. És kezébe adá az ùr azt is Izráelnek, és annak királyát; és fegyver élére hányá azt, és egy lelket sem engede menekülni azokból, a melyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.    31. Libnából pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Lákisba, és táborba szálla mellette, és hadakozék ellene.    32. És kezébe adá az ùr Izráelnek Lákist, és bevevé azt másodnapon, és fegyver élére hányá azt, és minden lelket, a mely benne vala, egészen úgy, a mint cselekedett vala Libnával.    33. Akkor feljöve Hórám, Gézernek királya, hogy megsegélje Lákist, de megveré Józsué ôt és az ô népét annyira, hogy egy menekülôt sem hagya meg néki.    34. Lákisból pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Eglonba, és táborba szállának ellene, és hadakozának ellene.    35. És bevevék azt ugyanazon a napon, és fegyver élére hányák azt; és megöle minden lelket, a mely benne vala, ugyanazon a napon, egészen úgy, a mint cselekedett vala Lákissal.    36. Felméne azután Józsué Eglonból és ô vele az egész Izráel Hebronba, és hadakozának az ellen.    37. És bevevék azt, és fegyver élére hányák azt, és annak királyát és minden városát, és egy lelket sem engede menekülni azokból, a melyek benne valának, egészen úgy, a mint cselekedett vala Eglonnal, elvesztvén azt és minden lelket, a mely benne vala.    38. Fordúla azután Józsué, és vele az egész Izráel Debirnek, és hadakozék az ellen.    39. És bevevé azt és annak királyát és minden városát, és fegyver élére hányá ôket, és megölének minden lelket, a mely benne vala, nem hagyott menekülni valót. A miképen cselekedett vala Hebronnal, úgy cselekedék Debirrel és annak királyával, avagy a miképen Libnával és annak királyával cselekedett vala.    40. Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtôket és mindazoknak királyait, menekülni valót sem hagyott; és megöle minden élôt, a mint megparancsolta vala az ùr, az Izráelnek Istene.    41. Megveré pedig ôket Józsué Kádes Barneától fogva egész Gázáig, a Gósennek is minden földét, egész Gibeonig.    42. És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az ùr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért.    43. Azután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.