Józsué, Chapter 11

1. Mikor pedig meghallotta ezt Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához,    2. És azokhoz a királyokhoz, a kik laknak vala észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé,    3. A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.    4. És kijövének ôk és velök az ô egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.    5. És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.    6. Ekkor monda az ùr Józsuénak: Ne félj tôlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tûzzel.    7. Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.    8. És adá ôket az ùr Izráelnek kezébe, és verék ôket és ûzék ôket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék ôket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.    9. És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az ùr: az ô lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.    10. Majd visszafordúla Józsué ugyanazon idôben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az elôtt);    11. És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén ôket fegyver élével; nem maradt meg egy élô sem; Hásort pedig tûzzel égeté meg.    12. És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé ôket fegyver élével, kipusztítván ôket, a mint megparancsolta vala Mózes, az ùrnak szolgája.    13. Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedûl ezt égeté meg Józsué.    14. És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták ôket. Nem hagytak meg egy élôt sem.    15. A mint parancsolt az ùr Mózesnek, az ô szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, a mit az ùr parancsolt vala Mózesnek.    16. És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izráel hegyét és annak síkságát.    17. A kopasz hegytôl fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen a Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé ôket.    18. Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.    19. Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.    20. Mert az ùrtól volt azt, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje ôket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa ôket, a mint megparancsolta vala az ùr Mózesnek.    21. Majd elméne Józsué ez idôben, és kiirtá az Anákokat a hegyek közûl Hebronból, Debirbôl, Anábból és Júdának minden hegyébôl, és Izráelnek minden hegyébôl; városaikkal együtt törlé el ôket Józsué.    22. Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.    23. Elfoglalá azért Józsué az egész földet, egészen úgy, a mint az ùr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségûl Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harcztól.