Józsué, Chapter 2

1. És Józsué, a Nun fia, elkülde Sittimbôl titkon két férfiút kémekûl, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának.    2. Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: ìme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közûl e földnek kémlelésére;    3. Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.    4. Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala ôket, és monda: ùgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.    5. És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek ôket.    6. Pedig ô felhágatta ôket a házhéjára, és elbujtatta ôket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.    7. És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivô úton a rév felé; a kaput pedig bezárlák, azután, hogy kimenének azok, a kik ôket üldözik vala.    8. ºk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne ô hozzájok az asszony a házhéjára.    9. És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az ùr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad elôttetek.    10. Mert hallottuk, hogy megszárította az ùr a Verestenger vizét elôttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Oggal, a kiket megöltetek.    11. És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az ùr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!    12. Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az ùrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,    13. Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfit és nôtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.    14. És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az ùr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.    15. Alábocsátá azért ôket kötélen az ablakon (mert az ô háza a kôkerítés falán vala, és ô a kôkerítésen lakik vala.)    16. És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözôk, és ott rejtôzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözôk; azután pedig menjetek a magatok útján.    17. A férfiak pedig mondának néki: Årtatlanok leszünk ezen te esketésedtôl, a melylyel te megeskettél minket!    18. Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyûjtsd be magadhoz a házba.    19. És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az ô fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.    20. Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.    21. Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá ôket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.    22. És elmenének, és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözôk. Keresék ugyanis ôket az üldözôk minden úton, de nem találták vala.    23. Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyrôl, és átmenének a Jordánon, és eljutának Józsuéhoz, a Nun fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.    24. És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az ùr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.