Józsué, Chapter 22

1. Akkor hivatá Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét.    2. És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az ùrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a mit parancsoltam néktek;    3. Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az ùrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját.    4. Most pedig nyugodalmat adott az ùr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földére, a melyet Mózes, az ùrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.    5. Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes az ùrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat a ti Isteneteket, és járjatok minden ô útján, és tartsátok meg az ô parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekbôl és teljes lelketekbôl.    6. És megáldá ôket Józsué, azután elbocsátá ôket, és elmenének az ô sátraikba.    7. Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala örökséget Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az atyafiaival a Jordánon innen napnyugot felôl. És a mikor elbocsátá is ôket Józsué az ô sátraikba, akkor is megáldá ôket,    8. És szóla nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, aranynyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. Az ellenségeitektôl vett zsákmányt oszszátok meg a ti atyátokfiaival.    9. Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izráel fiaitól, Silóból, a mely Kanaán földén van, hogy menjenek Gileád földére, az ô örökségüknek földébe, a melyben örökséget vônek az ùr rendelése szerint Mózes által.    10. Mikor a Jordán mellékére értek, a mely még Kanaán földén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt.    11. Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: ìmé a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felôl.    12. A mint meghallák Izráel fiai, egybegyûle Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenök.    13. Küldék pedig Izráel fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát;    14. Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az ôsök háza szerint Izráelnek minden nemzetségébôl. Ezek mind fejedelmei valának az ô ôseik házának, Izráelnek ezerei között.    15. És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földére, és szólának ô velök, mondván:    16. ìgy szól az ùrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, a melylyel vétkeztetek Izráelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az ùrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az ùr ellen?!    17. Avagy kevés-é nékünk a Peór miatt való hamisságunk, a mibôl ki sem tisztultunk még mind e napig, és a miért csapás lôn az ùrnak gyülekezetén?    18. És ti elfordultatok immár az ùrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az ùr ellen: holnap majd Izráelnek egész gyülekezete haragszik meg.    19. Ha pedig tisztátalannak tetszik elôttetek a ti örökségeteknek föld je: úgy jôjjetek át az ùr örökségének földjére, a hol ott áll az ùrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az ùr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt, az ùrnak, a mi Istenünknek oltárán kivûl.    20. Avagy nem Åkán, a Zéra fia vétkezék-é nagy vétekkel az Istennek szentelt dolog ellen; mégis az Izráelnek egész gyülekezete ellen lôn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az ô bûnéért!    21. Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez:    22. Az Istenek Istene az ùr, az Istenek Istene az ùr: ô tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésbôl és ha az ùr ellen való vétekbôl van ez: ne tartson meg minket e napon!    23. Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az ùrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égôáldozatot és ételáldozatot; vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatját:- lássa meg ezt ô maga az ùr!    24. Hát nem inkább a miatt való féltünkben cselekedtük-é ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van néktek az ùrhoz, Izráel Istenéhez?    25. Hiszen határt vetett az ùr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai és Gád fiai-a Jordánt; nincsen néktek részetek az ùrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!    26. Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égôáldozatra, se nem véres áldozatra;    27. Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat ô elôtte a mi egészen égôáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs néktek részetek az ùrban.    28. Mondottuk azért: Ha így szólanának maholnap nékünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az ùr oltárának mássát, a melyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égôáldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek!    29. Távol legyen tôlünk, hogy pártot üssünk az ùr ellen, és elforduljunk immár az ùrtól, építvén oltárt égôáldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az ùrnak, a mi Istenünknek oltárán kivûl, a mely az ô sátora elôtt van!    30. Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izráel ezereinek fejei, a kik vele valának, a beszédeket, a melyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai: tetszésre találtak vala elôttök.    31. És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az ùr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az ùr ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az ùr kezébôl.    32. Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fiai és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földérôl a Kanaán földére Izráelnek fiaihoz, és megbeszélék nékik e dolgot.    33. És tetszésre talált e dolog Izráel fiai elôtt is, és áldák az Istent Izráel fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenök, hogy elveszessék a földet, a melyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai.    34. Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: Bizonyság ez közöttünk, hogy az ùr az Isten. ,