Józsué, Chapter 23

1. Lôn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az ùr Izráelnek minden ô körülötte lévô ellenségeitôl: megvénhedék Józsué és megidôsödék.    2. Elôhívá ekkor Józsué az egész Izráelt, annak véneit, fejeit, biráit és felügyelôit, és monda nékik: Én megvénhedtem és megidôsödtem.    3. Magatok is láttatok mindent, a mit az ùr, a ti Istenetek mind eme népekkel cselekedett ti elôttetek; mivelhogy maga az ùr, a ti Istenetek harczolt érettetek.    4. ìmé elosztám néktek sors által a fenmaradt népeket örökségül a ti nemzetségeitek szerint, a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, a melyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felôl.    5. Az ùr pedig, a ti Istenetek kiûzi ôket a ti orczátok elôl, és kiûzi ôket ti elôletek, hogy örököseivé legyetek az ô földüknek, a mint megmondotta vala néktek az ùr, a ti Istenetek.    6. Legyetek azért igen erôsek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, a mi meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre;    7. Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, a melyek fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se elôttök meg ne hajoljatok;    8. Hanem ragaszkodjatok az ùrhoz, a ti Istenetekhez, a miképen e mai napig cselekedtetek!    9. Ezért ûzött ki az ùr elôletek nagy és erôs népeket; a mi pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig.    10. Egy férfiú közületek elûz ezeret, mert az ùr, a ti Istenetek az, a ki harczol érettetek, a miképen megmondta vala néktek.    11. Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket!    12. Mert ha elfordulván elfordultok tôle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, a melyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ô velök és összeelegyedtek velök és ôk veletek:    13. Bizonynyal megtudjátok majd, hogy az ùr, a ti Istenetek ki nem ûzi többé e népeket ti elôletek; sôt inkább lésznek ti néktek tôrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek errôl a jó földrôl, a melyet az ùr, a ti Istenetek adott ti néktek.    14. Én pedig ímé megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, a melyeket az ùr, a ti Istenetek szólott vala felôletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!    15. De a miképen betelt rajtatok mind az a jó szó, a melyeket az ùr, a ti Istenetek szólott vala felôletek: akképen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az ùr, míglen kipusztít titeket e jó földrôl, a melyet az ùr, a ti Istenetek adott ti néktek.    16. Ha átalhágjátok az ùrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, a melyet parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok elôtt: akkor felgerjed ellenetek az ùrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földrôl, a melyet ô adott néktek.