Józsué, Chapter 24

1. Józsué pedig összegyûjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és elôhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelôit, és oda állának az ùr elébe.    2. És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az ùr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Åbrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, az idegen isteneknek szolgáltak vala.    3. De áthozám a ti atyátokat Åbrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám ôt az egész Kánaán földén, és megsokasítám az ô magvát; és adám néki Izsákot.    4. Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Seír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ô fiai alámenének Égyiptomba.    5. Majd elküldém Mózest és Åront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.    6. És kihozom a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és ûzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Verestengerig.    7. Akkor az ùrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá ôket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.    8. Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám ôket, és bírátok az ô földüket, ôket pedig eltörlém a ti orczátok elôl.    9. Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.    10. De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ô kezébôl.    11. Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám ôket.    12. Mert elbocsátám elôttetek a darázsokat, és ûzék azokat elôletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!    13. És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szôlôket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.    14. Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hûséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, és szolgáljatok az ùrnak.    15. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az ùrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az ùrnak szolgálunk.    16. A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tôlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!    17. Sôn inkább az ùr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földébôl, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink elôtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;    18. És kiûzött az ùr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elôl: Mi is szolgálunk az ùrnak, mert ô a mi Istenünk!    19. Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az ùrnak, mert szent Isten ô, féltôn szeretô Isten ô; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bûneiteket.    20. Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordúl és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.    21. Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az ùrnak szolgálunk!    22. Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!    23. Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az ùrhoz, Izráelnek Istenéhez.    24. És monda a nép Józsuénak: Az ùrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ô szavára hallgatunk.    25. Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.    26. És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vôn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az ùrnak szent házában.    27. És monda Józsué az egész népnek: ìmé ez a kô lesz ellenünk bizonyságúl; mert ez hallotta az ùrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságúl, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.    28. És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.    29. És lôn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nun fia, az ùrnak szolgája, száztíz esztendôs korában,    30. És eltemeték ôt az ô örökségének határában Timnát-Szérában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytôl észak felé.    31. Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az ùrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.    32. A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezônek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzen; és lônek a József fiainak örökségévé.    33. Meghala Eleázár is, Åronnak fia, és eltemeték ôt Gibeáthban, az ô fiának Fineásnak városában, a mely néki adatott az Efraim hegyén.