Józsué, Chapter 4

1. Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az ùr Józsuénak, mondván:    2. Vegyetek magatokhoz a népbôl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbôl.    3. És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébôl, arról a helyrôl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.    4. Elôhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közûl rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbôl,    5. És monda nékik Józsué: Menjetek át az ùrnak, a ti Isteneteknek frigyládája elôtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikôtök egy-egy követ az ô vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,    6. Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?    7. Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az ùr frigyládája elôtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetôûl lesznek az Izráel fiainak mindörökre.    8. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébôl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az ùr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.    9. Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivô papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.    10. A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az ùr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.    11. És a mint véget ére az egész nép általmenetele, áltaméne az ùr ládája is és a papok is, a nép elôtt.    12. Åltalmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elôtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.    13. Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az ùr elôtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.    14. Azon a napon felmagasztalá az ùr Józsuét az egész Izráel szemei elôtt, és félék ôt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.    15. Mert szólt vala az ùr Józsuénak, mondván:    16. Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jôjjenek fel a Jordánból.    17. És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jôjjetek fel a Jordánból!    18. És lôn, hogy a mint a papok, az ùr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébôl, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az ô helyére, és folyt vala, mint az elôtt, minden partja felett.    19. A nép pedig az elsô hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.    20. Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.    21. És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?    22. Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.    23. Mert kiszárította az ùr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elôttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az ùr, a ti Istenetek a Verestengerrel, a melyet megszárított elôttünk, míg általjövénk rajta.    24. Hogy megismerje a földnek minden népe az ùrnak kezét, hogy bizony erôs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idôben.