Józsué, Chapter 8

1. És monda az ùr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ô népét, városát és földét.    2. ùgy cselekedjél Aival és az ô királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az ô királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!    3. Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erôs férfiút és elküldé ôket éjjel.    4. És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!    5. Én pedig és az egész nép, a mely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint elôször, akkor megfutamodunk elôttök.    6. És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk ôket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak elôlünk, mint elôször. És a míg futunk elôttök,    7. Ti támadjatok elô a leshelybôl, és foglaljátok el a várost, mert az ùr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.    8. És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tûzzel. Az ùrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!    9. Elküldé azért ôket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.    10. És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne ô és Izráelnek vénei a nép elôtt Aiba.    11. És felméne a fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.    12. És vôn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá ôket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.    13. ìgy állíták fel a népet, az egész tábort, a mely Aitól észak felé, utócsapatja pedig a várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.    14. És lôn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izráel ellen a harczra; ô és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének néki a város háta mögött.    15. Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna elôttök, futnak vala a puszta felé vivô úton.    16. És felriasztaték az egész nép, a mely a városban vala, hogy üldözze ôket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.    17. És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, a ki ki nem jött volna Izráel után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izráelt.    18. Az ùr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, a mely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, a mely kezében vala, a város felé.    19. A lesben lévôk pedig nagy hamarsággal felkelének helyökrôl, és a mint felemelte vala a kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tûzbe boríták a várost.    20. Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy ímé a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldözô felé.    21. Józsué ugyanis és az egész Izráel látték vala, hogy a lesben lévôk bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.    22. Amazok pedig a városból jövének ki ellenök, és így közben valának Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák ôket mindaddig, a míg egy sem marada közülök élve, vagy a ki elszaladt volna.    23. Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék ôt Józsué elé.    24. Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden lakosát a mezôn, a pusztában, a hol üldözték vala ôket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.    25. Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt tizenkét ezeren valának; Ainak minden embere.    26. Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, a melyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.    27. A barmot azonban és a mi zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izráel az ùr rendelete szerint. A mint utasította vala Józsuét.    28. Ait pedig felgyujtatá Józsué és tevé örökkévaló kôhalommá, pusztasággá mind e napig.    29. Ainak királyát pedig felakasztá fára és ott vala estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe, mind e napig.    30. Majd oltárt építe Józsué az ùrnak, Izráel Istenének Ebál hegyén,    31. Miképen megparancsolta vala Mózes, az ùrnak szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekbôl, melyeket vas nem érintett, és vivének arra egészen égôáldozatot az ùrnak, és áldozának hálaáldozatokat.    32. És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet írt vala Izráel fiai elé.    33. Az egész Izráel pedig és az ô vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelôl a láda mellett, a Lévita papok elôtt, a kik az ùrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta Mózes az ùr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét elôször.    34. Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.    35. Nem volt egy íge sem azok közûl, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete elôtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények elôtt is, a kik járnak vala közöttök.